Uton Indiaba - okt 07

Szoval elindultunk. A lipcsei repter semmilyen viszont a Turkish az nagyon kitett magaert, olyan kajat adtak, hogy az megszolalt: saläta, föetel, desszert, rägcsa – kis adagnak tünik de mire megeszed tele a has :) es milyen finom! Leszallaskor bemondtak az atszallasi infokat, vagyis, hogy melyik a mi atszallokapunk – ez nagyon kiraly, hogy tudjak es oda is figyelnek rad. A masik repcsi viszont teljesen elkepesztett minket – ez mar egy A330-as gep volt. Minden ülesnek volt sajat monitora ahol több szaz filmböl, sorozatbol, zeneböl tudtal valogatni. Ja es jatek is volt, egy csomot sudokuztam. Peti a legjobban a kamerat elvezte – az orrfuto környekere elhelyeztek egyet ahol vegig tudtad nezni a le es felszallast, ezek között meg egy terkepen nezhetted, hogy eppen merre jarunk. A kaja az itt is nagyon finom volt, ugyanaz a felallas mint az elözös: salata, föetel (en itt mar vegas indiait kertem :)) es desszert meg keksz. Ami tetszett, hogy akarhanyszor kertel inni mindig kaptal, nem huzogattak a szajukat, meg kb 2/3 tavnal mindenkinek kiosztottak egy üveg vizet is. Egy kicsit megprobaltunk aludni is – betakaroztunk, kisparna a fej ala, de en szerintem sokkal izgatottabb voltam, mintsem sikerüljön elaludni igy inkabb filmet neztem.


Erdekes modon a leszallasok meg szoktak viselni, de most egyiket sem ereztem meg különösebben. Azon viszont nagyon meglepödtünk Petivel, hogy barmilyen nagy is Delhi, alig volt valami feny, gyakorlatilag mintha egy falucskaba szalltunk volna le. Hozza kell tennem, hogy ottani idö szerint reggel 4kor erkeztünk meg es kb ez az egyetlen idöpont amikor mindenki alszik. Az utlevelkezeles viszonylag gyorsan ment (ertsd csak 20percet alltunk sorba - igaz pont elöttünk egy magyar paros allt, akikkel elbeszelgettünk közben, ök is hasonlo turat szerveztek maguknak, csak Goa helyett eszakra mennek), majd penzvaltas + csomagbegyüjtes es mar indultunk is kifele megkeresni a rank varo sofört. Ez viszonylag kicsi felreertes utan meg is törtent, majd bepattantunk a taxiba es jött az elsö (utolag elnezve egyik regremisztöbb) indiai elmeny. Ugyanis a csavo allitom, hogy idegbeteg – egyetlen masik soförrel nem talalkoztunk aki igy vezetett volna: savtartas az nuku (persze kesöbb rajöttünk, hogy senki nem tudja az utra felfestett csikok jelenteset) meg ugy is, hogy senki nem volt rajtunk kivül az uton, a dudat szerintem arra hasznalta, hogy magat ebren tartsa mert akkor is nyomta mikor se elöttünk se utanunk senki nem volt, index – ugyanmar, mi az?, felidöben valamiert bekapcsolta a veszjelzöt es onnantol vegig igy mentünk, ha valakit le kellett takaritani az utbol akkor siman levillogta a ködlampaval – ja az is vegig egett, a motorhiba jelzö lamparol mar ne is beszeljünk.. Peti vegig a majrevasat szoritotta ;) A szalloda nagyon tetszett nekünk, eleg rendesek voltak a portan. Reggel vmikor meg fel is hivtak minket telefonon, hogy akkor megyünk-e reggelizni, de mi inkabb csak atfordultunk a masik oldalunkra.