Delhi - utolso nap

Uccso nap, jajj. Meg van nehany dolog amit nem lattunk Delhiben es mar csak egy napunk van, mi lesz itt?! Szoval kitalaltuk, hogy a Qtub Minar-t nezzük meg illetve piacozunk egyet (vegre a kedvemert :)). Utban a metro fele sikerült is berangatnom Petit a palyaudvar melletti piacra csak az erzes kedveert, de ha mar ott voltam nem tudtam egy salnak ellenallni. Gyakorlatilag ugyanolyan, mint a török salam, de akkor is, ez indiai!! :)

A metroallomason aztan kiszamoltuk, hogy több, mint 13 allomast kell mennünk (szerencsere atszallas nelkül), jajj, mintha otthon a Köki-Ujpest tavot kene megtenni, csak ez itt a töredeke a vonalnak. De igy is vmi röhejes összeget fizettünk a zsetonert, mär nem emlekszem pontosan, de fejenkent nem volt 20 rupi se.

Az uccso elötti megallonal egyszer csak azt vesszük eszre, hogy napfeny süt be a metroba, felszinre bukkantunk! Leszallas utan egyböl megrohan minket egy autoriksas, hogy elvisz minket 50-ert, na ne viccelj. Föleg, hogy mar harman ültek neki hatul, akkor minket hova ültet? Az “anyosülesre”? Kettönket? Vigyorogva elhajtjuk, majd egy masiknal Peti nem tul komolyan beprobalkozik 10-ert, de az meg minket hajt el, szoval elindulunk az orrunk utan. Szo szerint mert terkepünk az nincs, de egy elegge forgalmas föut elöttünk az igen. Vegül nem is tudom, kb 20 perc utan megkerdezünk valakit, mire mutatja h abszolute jo fele megyünk, a következö utcanal balra es ott is vagyunk. Es tenyleg, ahogy balra fordultunk mar lattuk is az uticelt, igaz mivel nem figyeltünk a környezetre ezert veletlenül mely levegöt vettünk es egyböl nekialltunk fulladozni, ugyanis ez az utca egy brutalis szemettelep. Es rohad..Vegül is tuleltük :) majd szereztünk jegyet meg vizet es bementünk. A Qtub Minar az nem csak mint ahogy a neve mutatja egy minaret hanem körülötte vannak regi epület maradvanyok, meg itt van a hires vasoszlop. Nekem annyira nem jött be a minaret (valahogy tul vaskos, pl. az egri a szep kecses, igaz nem er összehasonlitani, mert az Qtub Minar az sokkal nagyobb ezert vaskosabbnak is kell legyen), de a faragasok rajta azok jopofak.

Visszafele a metrohoz is setaltunk, mert mar tudtunk nincs messze. Aztan egyszer csak Peti elindul at az uton, mikor latom, hogy ott van egy buddha szerü szobor, de eleg nagy. A bejaratnal mar latjuk, hogy nem lehet ö Buddha, mert ez egy jain templom? Szent hely? Ima hely? Valami. Persze a cipöt is le kell venni szoval ezen a napon se usszuk meg a labmosast :)

Ovatosan csinalunk nehany fotok, majd folytatjuk utunkat a metrohoz. Most mar nem a palyaudvarra megyünk hanem picit tovabb mert en szeretnek kimenni az ezüst meg a ruhapiacra, igy visszamegyünk O-Delhibe. A szokasos brutalis tömeg fogad, de atverekedjük magunkat es tippre sikerül egy utcat talalni ahol ekszereket arulnak es csöndesebb is, mint a föutca. Az elsö par bolt szinte csak arany, ugyhogy szo nelkül otthagyjuk öket, majd egyszer csak felcsillan a szemem: ohaho! Egy bolt ahol minden ezüst! Na befele. Odabent azonnal kiszurok magamnak egy medalt, igy nincs menekves, itt vasarlas lesz :) Vegül egy medallal, egy hozzaillö lanccal es ket fülbevaloval boldogabban tavozunk. Vagyis en boldog vagyok, Peti meg beletörödött :) Aztan ahogy visszaerünk a föutca nyüzsgeseben hirtelen elegünk lesz es ahelyett, hogy atverekednenk magunkat a masik vegen levö ruhapiacra, inkabb visszametrozunk a palyaudvarra. Meg setalunk egyet az ottani piacon is es utoljara meg egy finomat eszünk a szalloda ettermeben. Persze miert ne pont utolso este – elfelejtünk szolni, hogy no chili, igy egy kis adag sajtbol ket böhöm nagy csilit szedünk ki. Peti szerencsejere ö sörözik, igy jobban birja, en csak csendben szenvedek. De azert izlett, na!