India, meg mindig Delhi

Reggel vegre kiprobaltuk az elsö indiai reggelinket es meglehetösen elgedettek voltunk. Egy csomo valasztek: szendvics, curry, gyümölcsök, grillezett paradicsom, gyümölcsök es itt rajöttem, hogy a papaya tovabbra sem az en gyümölcsöm :( Nagy mereszen ittam a kikeszitett mangoleböl is, hätha tulelem es meglepetesre sürü volt, nem az a hotelekbe szokasos vizezett lötty.


Mivel mar elözö nap kitapasztaltuk a metrot igy nagy batran belevagtunk es reggeli utan egyenesen arra vettük az iranyt. Gyorsan kiderült, hogy nagyon közel vagyunk a Red Fort-hoz, csak ket megallo, a jegy is csak 8 rupi volt fejenkent. Mikor felszinre bukkantunk akkor csak fogtuk a fejünket akkor tömeg volt. Vegül kiverekedtük magunkat a Chadni Chowk nevü utcara, aminek ott allt a vegen a Red Fort, a vörös eröd. Hat a forgalom az brutalis, ha eddig azt hittük tudjuk milyen az indiai forgalom akkor tevedtünk. A rendezett(nem tünö) Uj Delhi központhoz kepest most megerkeztünk az öskaoszba. Zsufolt, brutal forgalmas, zajos, minden amit el tudsz kepzelni. Maga az eröd az hatalmas es benne meglepö csend van. Belülröl nem vörös, hanem gyönyörü (feher)marvanyepületek vannak benne. Seta közben lattunk egy csomo mokust es mivel volt nalam ez kis zacsi mogyoro igy megettettünk nehanyat. Sajna nem mertek közel jönni, az egyik kivetelevel akinek letettem a kezemet a földre arra meg egy mogyit. A kis bator (vagy gyava?) egesz a kezemig eljött de aztan vmilyen indittatasbol inkabb beleharapott az ujjamba es elszaladt, a mogyit meg otthagyta. De azert cuki volt. Seta közben egyszer csak magyar szavakat hallottunk es elkezdtünk beszelgetni a sracokkal mi jaratban errefele, erre kiderült, hogy ök a forma1-re jöttek dologzni, a palyaepitö csapat tagjai es mivel ök hamarabb erkeztek meg mint a felszereles igy bejöttek a varosba körülnezni.

Ebed (megint meki) utan elsetaltunk a penteki mecsethez (tenyleg miert penteki mecset a neve??) egy oriasi bazaron keresztül. Persze itt is akadtak „jotevök”,hogy majd ök megmutatjak merre mert egyedül nem biztonsagos..na persze. Vegül leraztuk sikeresen a bejaratnal de itt meg egy masik pasas kezdett el akadekoskodni, hogy mivel van nalunk fenykepezö igy fejenkent 300rupi. Nem kicsit gyanakodva neztük h a semmiböl elötünik egy pasas es le akar lejmolni. Ott akartuk hagyni de ö csak nem engedett be minket, majd vegül vmi papirt kezdett mutogatni, hogy ö itt hivatasos jegyszedö meg minden es nem ertem miert de nem volt hajlando ugy sem beengedni, hogy mondtuk nem csinalunk kepeket (mert ez volt az indok miert kell fizetni – a gep miatt) de szerinte azert fizessünk, mert nalunk van, nem azert mert fotozunk vele. Kicsit kiakadtunk de vegül adtunk neki penzt, mert nem lehetett megkerülni. Erre ö meg kivette a kezünkböl a cipöt kerdezes nelkül es odaadta egy pasinak, ram meg ramakasztott egy hacukat h vegyem fel (nem volt neki eleg a hossza nadragom meg a kendö). Hat öszinten annyira nem voltam elhalva a mecsettöl, vhogy kicsit többet vartam volna. De lehet h csak melegem volt a hacukaba, a talpamat meg egette a kövezet es ez volt a bajom. Mondjuk annak nem igazan örültem h mezitlab kellett setalnom mert a labadra semmit nem vehettel fel viszont a követ meg nem takaritjat – tiszta madarszar volt minden, olyan mintha kint setalnal az utcan mezitlab..

Kifele menet meg vivtunk egy kört h visszakapjuk a cipönket es gyorsan tovabbaltunk. Vissza a Chadni Chowk utcara, ami kb. talan Mester utca hosszu lehet, de nekünk volt vagy ket ora mire vegigertünk rajta – oriasi volt a tömeg. Azert akartunk vegigmenni, mert a masik vegen volt egy masik mecset amit meg akartunk nezni illetve a füszerpiac.

Utközben megtalaltuk a ruha/anyagpiacot es persze meg kellett kukkoljam :) ami tetszett, hogy bar ez egy piac – tehat nem üzeletek hanem sok kis szük utcaban standok – de több helyen is lattam h elfogadnak visa-t..ez az en helyem!

A masik mecset sem volt semmi extra, bar kicsit talan eletszagubb – ott fürödtek közepen az emberek, oldalt mostak. Mi leültünk kicsit pihenni erre nehanyan odajöttek beszelgetni. Kifele menet elszorakoztunk azzal, hogy ket verekedö macskat bamultunk (tenyleg, ez volt az elsö, h macsit lattunk..kutya az van tonnaszamra, de macs... hmm..viszont sok a csirke etel ami lehet h nem is...uhh, ebbe inkabb nem gondolok bele :)) a füszerpiacot vagyis ez egy utca, gyorsan megtalaltuk mert ott volt egyböl a mecset mellett. Ez is brutal zsufolt, csak itt nem a kocsiktol, bicigliktöl, riksaktol hanem a halom teherhordotol. Az utcan tonnaszamra, zsakszamra hevernek a füszerek illetve egy csomo emberke cipeli öket fel ala, persze a fejükön. Le is fotoztam az egyiket, ket zsakkal a fejen. A levegö az egyszerre erdekes es irritalo, az a halom füszerpor összevissza kering a levegöben ami finom illatot kepez, de egyuttal nem birtuk abbahagyni a tüsszögest. Szegeny Peti a vegen mar igencsak sietett, hogy kierjünk belöle annyira tüsszögött.

Visszaverekedtük magunkat a metrohoz majd a szallodaban elgondolkodtunk mi legyen a vacsi. Van egy etterem a szalloda mellett, gondoltuk megnezzük. Hat bar ne tettük volna..
Szoval bementünk es en sajtot kertem (volna) de a csavo közölte, hogy nincs. Hus vagy lencse. Jo akkor legyen lencse, de mivel csak egyfajta volt igy mindketten ugyanazt kaptuk Petivel. Megkostoltuk es rajöttünk, hogy az elözö napi csili az simogatas volt ehhez kepest. En nem is birtam megenni, Peti viszont igencsak hösies volt. Allitolag meg feltanyernal elkezdte erezni a kaja izet... Aztan visszamentünk a szallodaba es mivel ehes voltam igy rendeltem az etteremben paneer tikka masalat ami visszaallitotta a hitemet az indiai kajaban. Meses volt! Gyorsan tettünk meg egy setat es vettünk naant reggelire meg banant. Szepen elpakoltunk mindent, hogy ne reggel rohangasszunk es mikor mar minden okes volt akkor hirtelen eszembe jutott, hogy zoknit azt nem hagytam elöl. Latom Peti is eltünk könyekig a csomagjaban mire közli, hogy elfelejtett zoknit kivenni... :)