Cukiságok

- ahogy kiejti a száján: Maci! Kadi! - olyankor sárgulok rendesen: bárcsak engem hívna így. Mármint nem macinak vagy kadinak, hanem a hangsúly ahogy kiejti őket...hjajj..
- meglát egy cicát vagy kutyát és azonnal mondja: Cica/Kutya! Gyeje! És nem érti miért nem jönnek oda :)
- ha az ablakból a 3.ról lát meg egy kutyát vagy macskát és kiabál nekik: Gyeje!
- ahogy bármit utánad mond. Még azt is amit nem kéne. Vagy egy mondatból pont azt a szót ismétli meg amitől az egész helyzet viccessé válik (Én: te Peti, nem kéne vacsit adni a gyereknek? Gyerek: kéne)
- amikor "elbújik" és eltakarja a kezével a szemét, de úgy, hogy félig kukucsol rajta keresztül és várja, hogy megtaláld.
- amikor a pénztárnál már a szalag túlsó felétől próbálja átadni a pénztárosnak a pénzt/kártyát és közben tréningezni magát és mondogatja: dánke, dánke. Persze amikor a tényleges átadásnál vagyunk akkor már csak átadja ami a kezében van, eszébe sincs kimondani, hogy dánke.
- amikor simán elköszön a városban, hogy csüszi! viszont ugyanezt nem hajlandó a nagyszüleinek mondani, nekik csak integet.
- ahogy elviszi sétálni a macit, a baba babakocsiban..
- az az arc amit hisztizés közben vág - jó persze a hisztitől magától a falra tudnál mászni de az az arc..(én csak bulldog arcnak hívom)

és még tudnám folytatni a sort biztosan, ha nem éjjel fél12kor írnám ezt..